Nostradamus 1503-1566,

francia asztrológus, eredeti nevén: Michel de Notredame

Provance-ben született,St. Rémy-ben. Avignonban filozófiát tanul, majd Montpellierben orvosi egyetemet végez.

Jóslással 1547 körül kezd foglalkozni, s 1555-ben jelent meg prófetikus könyve a Centúriák. A katolikus egyház indexre tette, azaz betiltotta Nostradamus jóslatait és megtiltotta kéziratainak közlését.

Nostradamus könyvét 10 centúriára az az tíz darab száz versből álló részre tagolta.

Magyarországra (Pannonia) a IX. centúria 90. verse vonatkozik:

A nagy Németország

Egy kapitánya

színlelt segítséget

fog nyújtani,

királyok királyaként

segíti Magyarországot

lázítása nagy

vér áradatot okoz.

Nostradamus főleg Franciaország és a környező államok jóslataival foglalkozott. Magyarország a török elleni háborújával kívül esett látókörén.

Éppen ezért amikor Szentmihályi Szabó Péter az édesapja régi könyvei között megtalálja az eredeti francia nyelvü kéziratot kételkedve olvassa azt. Főleg azért, mert modern francia nyelven írták és mert rímes verssorokat tartalmaz.

Arra a következtetésre jut, hogy vagy egy nagyon régi mű átdolgozása vagy hamisítvány. A könyv több szerző munkáját tartalmazza és gróf Zichy Jenő pecsétje áll rajta 1844.-ben került kiadásra. Az utolsó kézirat a Les Oracle de Nostradamus nur la Hongrie címet viseli.

Minden valószínűség szerint az 1840-es évek elején keletkezett, feltehetően valamely eredeti irat alapján.

99 jóslatot tartalmaz és az utolsóból kiderül, hogy gróf Zrínyi Miklós megbízásából írta. Már itt megjövendöli, hogy megbízója csupán három hónappal éli őt túl.

…és valóban Zrínyi halála 1566.szeptember 8.-án történik meg az utolsó kirohanásnál.

Bárki is írta a művet, ráismerhetünk történelmünk dicső és dicstelen szereplőire. Üzenete a mának is szól.

Ezt a sötét korszakot váltani fogja egy új dicsőséges hajnala a magyar népnek.

Ehhez kívánunk most neked kedves olvasó jó szórakozást.

… és ha ráismernél benne napjaink szereplőire az bizony nem a véletlen műve.

Nostradamus Hungaricus

Fordította: Szentmihályi Szabó Péter

1.

Fején vaskorona,

mely a  vállát nyomja,

egyszer elárult már,

egyszer visszavonta,

Pannonföldre lépett

Keletről az ördög,

s a nép megválasztja,

kit nemrég megdöntött.

2.

Köpcös fogadós képtelen

a Történész helyére lépni,

Bagolynak csúfolják, de nem

Madarak segítségét kéri,

nem vár rá dicsőség, sem őrség,

csak elmulasztott lehetőség.

3.

A Történész csak három évre,

lehet országa doktora,

idegen hadak elmennek végre,

s majdnem megtörténik a csoda

Nyugat kapuja félig nyitva áll,

de gyűlölik sokan a beteg férfit,

kit népéhez bilincsel lassú halál,

s késő, mire szerepét megértik.

A kapu a temetés után bezárul,

Beszélni fognak róla, nagy királyról.

4.

Jön egy kövér bölény, ki félti népét,

s úgy szónokol, akár a színpadon,

nem tudni, vajon szolgált-e kémként,

akikért szólni fog, azoknak árt nagyon.

Egyedül van, s ereje nem lohad,

folytonos küzdésre termett,

maga mellé állít még másokat,

kik Istent ismernek, s nem kegyelmet.

5.

Pufók, kis ember a bölcs tanácsban,

bolondnak tartják, s az is talán,

mindig az igazság oldalán van,

csak az igazság nincsen az oldalán.

Sokan nevetnek rajta majd,

de vidéki nép még nagyra tartja,

s ki korán nevetne, magára hozna bajt,

lesújt reá a csörgősipkás kardja.

6.

Akkor a nagy folyó majd visszafelé folyik,

rettentő monstrum a folyót elzárja,

kőből és vasból van a szörnyeteg itt,

s a legnagyobb várost fenyegeti árja.

Háború fenyeget a nagy folyó miatt,

elfogy az ivóvíz, a föld is kiszárad.

az emberi gonoszság ettől visszariad,

a két nép mégis megmarad barátnak.

7.

Zsarnoki eszme katonája sokáig,

Keleten nevelik hazája ellen,

hűsége idegen mezben kiviláglik,

helytartó nem lesz a szabad szellem.

Élére áll a reménytelen forradalomnak,

bár sejthető: nem lesz számára kegyelem,

gyilkosai négy évtizedig hazudoznak,

temetik jeltelenül a díszhelyeken.

ki vállalná örökét, nem akad senki,

 népe emlékezni nem tud, csak temetni.

8.

Kelet helytartójaként kövér, kis ember

jön Pannonföldre, telve gyűlölettel.

Hosszú börtönévek disznóvá hízlalják,

rövid országlása csúfos véget ér.

Erőszakos halálát sokan kívánják,

hamis nevét kisérik átkok,

a nép sosem felejti gyászos országlását,

száműzetésben hal meg kárhozottan.

Emlékműveit ledöntik, képeit elégetik,

az Úr írmagját is kiírtja onnan.

Nevetség s szégyen tárgya lesz, aki

követte,

s kénköves pokolra jut, ki hitt neki.

9.

A Történész véréből

és mesterségéből való,

fáradhatatlanul dolgozik,

szárnyak nélkül is sokat repül,

sokan támadják, és csak a hó

ad nyugalmat néki itt.

Külországokban védi Pannóniát,

messze földön ismert a neve,

de megváltozik gyorsan a világ,

s ő nem akar változni vele.

10.

Lett volna nagy világcsodája

a Kárpátok középső részén,

a szittyák sokasága várta,

több nációnak sarja rá lenézvén.

Nem vala ugyan elég arany,

de a cselekvés is hibádzik,

gyönge vezérek érte hasztalan

küzdenek, győz a fukar másik.

A Duna mellett elmarad az ünnep,

a vidékről sokan elmenekülnek.

11.

Jön majd egy ember, a második

millennium után, ki felette áll

minden torzsalkodásnak. Ő lesz az itt,

ki Pannonföldről Istenhez kiált,

és Isten meghallgatja imádságait.

Ő lészen az, kinek uralkodása folytán

Pannónia ismét erős lesz és gazdag,

nagyobb lesz, mint akármely szultán,

az ő szavára minden országban adnak,

s önként kezére bíznak minden hatalmat.

12.

Nagy dinasztia utolsó sarja,

az utolsó király fia nem lesz király,

könnyen vált nyelve germánról magyarra,

nyomdokaiba nem lép senki már.

Soká tagadta őshazája,

ám keblére fogadta őt Pannónia,

az ősök bűne nem hull vissza rája,

s jogar nélkül is büszke lesz fia.

13.

Börtönben ült sokáig,

s kezéhez vér tapadt.

Kísértette a másik,

kit gyáván elárult, súly alatt.

Lázadás juttatta trónra,

amelyet eltiport,

király lehetett volna,

de Ruszföld bolondja volt.

14.

Kemény főpap börtönben töretik,

meg nem alázkodik pribékek előtt.

Két hét boldog szabadság után a hit

sem elég, levágnak minden hit-nevelte főt.

Ismét tömlöcben, mégis szabadon,

otthon, de idegenben, hosszú évekig,

idegen oltalomban lelkeknek oltalom,

már életében szentként tisztelik.

15.

Nemes család sarja, mégis a köz

érdeke nyűgözi le életében,

folyókat rendszabályoz, partot összeköt,

s tudósokat nevel rég elfecsérelt pénzen.

Királya híveként szít forradalmat,

népe szolgájaként magába réved,

s midőn egész Pannónia reszketve hallgat,

egyetlen lövéssel vet önmagának véget.

16.

Amíg külhonban jár a főminiszter,

ő védelmébe veszi a régi forradalmat,

melyet besároztak, de régesrégen egyszer

már megrendítette a gonosz birodalmat.

Nagy zűrzavarban sok álarc lehull,

ki árulónak tartja, ki bölcs vezérnek,

s bár sokan bíznak benne változatlanul,

a nép hamar felejt és mindent későn ért

meg.

17.

Nagy hajós, ki tengerét elveszti,

régens, de felette nincs király,

helyette nem kormányoz senki,

a vérző ország lassan talpraáll.

Germánia véres hatalmát gyenge

hazájától erővel távoltartani,

s bár Ruszföldtől békét szeretne,

szétfoszlanak szép álmai.

Száműzve hal meg, csaknem elfeledve,

szabad hazában lesz majd eltemetve.

Vesztes országnak nincs győztes vezére,

hosszú az árnyéka és erős a fénye.

18.

Magyar főpap, magyar s mégsem magyar,

az erdőn túl bátor tanúságot teszen.

Mindkét nép megérti, a pap mit akar,

testével védi őt, s gyűlik utcán-teren.

A zsarnok hatalma, undorító gőgje

megrendül. Gyorsan elfogják s kivégzik,

a nép örvendezik, ám összefogni dőre:

szabadságát már régi elnyomói védik.

19.

Ki germánoktól kap gonosz hatalmat,

lerombolt ország és vérző város felett,

meghosszabbítja kínjait minden

magyarnak,

és sötétségbe taszítja majd a nemzetet.

Nyugatot kívánja védeni Kelet

vörös hordái ellen utolsó csepp vérig,

de visszájára fordul haza és becsület.

A győztesek gonosztevőként kivégzik.

Reménytelen harcba hozott bármely

áldozat

a vezér fejére visszahulló örök kárhozat.

20.

Nevezik őt, mint magyarok elejét,

éljenzik is, de gyorsan belefagy a szó,

titok felhőzi homlokát s nevét,

a nép választja, és mégsem a nép.

Bölcs ítélkezésre személye való,

a pennát tartja jobban a jogarnál,

nem mindig szól a mérleg nyelvén,

s ha ajkáról a mosoly kihalt már,

társai feledik, jósorsa betelvén.

21.

Láthatatlan sugárzás képe nagy

erőre kap, mindenki látva látja,

állam lészen államban, s a vad

gonoszság , hatalom s aranynak vágya

gyönge vezetőt emel a székbe.

A tudós férfiú a cselszövevényben

él s visszaél a joggal, ez sokaknak

tetszik,

de hazugság halmazát a kéken

a zöldek el sosem felejtik.

22.

Királyi kastély Párizs mellett,

lészen magyarok szégyene,

kik kényszerű békét szereznek,

hazát árulnak el vele.

Mit Árpád vére vérrel szerzett,

vesztik egyetlen perc alatt,

jövevények mindent megesznek,

hegyek elválnak, síkság marad.

23.

Eljön a nap, a kövér törpét

elsöpri majd a népharag,

sok sebet rövid szabadság föltép,

s emléke örökre fennmarad.

Keletről jönnek nagy ármádiák,

mögöttük szürke, olcsó árulók,

saját anyjukat is megtagadják,

kitüntetik a rosszat, gyilkolják a jót.

24.

Sanyarú fiskális szamárfülekkel,

kétszer akarja Pannónia vesztét,

másodszor székéből önként felkel,

s vigyorog azokon, kik vesztét keresték.

Gyűlölt adószedő, pokolra szállván

díszhelyre invitálja a Sátán.

Normal 0 21 false false false