50.

Legszebb szavaknak írója Erdőelvén,

békés, komoly, bátor és konok,

drámákban csordul könnye történelmén,

s helyén marad, bár sokak türelme fogy,

szelíd szava sok századokra termő,

magyar igéje sosem szól zsarnokul,

sosem tolakszik, mégis ő az első,

idegen zsoldosoktól félig megvakul.

51.

A hazaáruló nagykövet lett,

a pribék főkancellár.

a honatyák még mekegnek,

a nép béget, a nyírás mehet már.

Ez az egész nép szégyene,

sírnak,  kik rosszul szavaztak,

Mária szíve is vérezne,

ha országát akarta szabadnak.

52.

Lesz néhány esztendő, mikor

remény csillan fel Hungáriának,

megszabadul elnyomóitól,

de az aljanép újra támad.

Eltorlaszolják a város útjait,

hazug szavakkal bódítják a népet.

a vörös és a sárga összefog megint,

a szabadság elbukik, mihelyt felébredt.

53.

Volt katona, rab, és miniszter,

nem fogadta be semmiféle kaszt,

nem paktál le semmiféle hittel,

marad magyar, író, paraszt.

Csizmája senkit nem taposott lejjebb,

fehér ingén nem hagyott semmi szennyet.

54.

Rövid kancelláriában ostoba kis ember,

még azt képzeli,  Moszkóvia  mögötte,

fenyegetőzik fehér veszedelemmel,

pedig már kevesen szavaznak vörösre.

Békében átadja csekély hatalmát,

feledik szolgái és kiebrudalják.

Elvonul bölcsen, magányos farkas:

akkor legbölcsebb, mikor nem hatalmas.

55.

Az Isten és a béke híve,

latin s görög auktoroknak doktora,

poéták királya, s erős a szíve,

de torka nem lesz erős soha.

Lakozni majd felmén a hegyre,

de csak hogy pokolra szálljon,

két nagy háború fogja keretbe,

szótlan szavát lezárja csöndes álom.

56.

Géniuszt nevel a nincstelen család,

kit zavaros kora nem ért meg,

verseiben ott lesz az egész világ,

zavart elméje egyre messzebb téved.

Csókra és otthonra nagy benne a vágy,

s ifjan vet önnön életének véget,

műveit sokan kisajátítják,

s mindig javára billen majd a mérleg.

57.

Ügyvéd, író, kit bebörtönöznek,

szónok, kire mindenki hallgat,

s nemzet néki sokat köszönhet:

a császár gondot és forradalmat.

Hosszú életében csak reménykedik,

pártfogókért megy Nyugatra és Keletre,

bukott ügyét szentként megőrzi hit,

hogy egyszer meggyengül a Sas és a

Medve.

58.

A második millenium után

a víz csak csordogál, a föld kiszárad,

forró aszály söpör át Hunnián,

s keletről menekvőknek nem vet gátat.

A Danubiuson száraz lábbal

átkelhet bárki, ám háborúk miatt,

mit vívnak három szomszédos királlyal,

a nép Danubiuson túl szalad.

59.

A céhek nagyobb céhekbe olvadnak,

vagyont szereznek, és elárulják

a céhek munkásait. Eljő a nagy nap,

megváltoztatnák a munka sorsát,

de az éhesek otthon maradnak.

A nagy kövér céhfőnök mindent elárul,

mégsem menekülhet a pusztulástól.

60.

Nagy zeneköltő, a leghűbb nemzetéhez,

szárnyakra kelti a népi dallamot,

melódiájában legszebb lesz az ének:

magányos élő, diadalmas halott.

Szent öreg a zsarnokság alatt-

Örök tanító; bölcs, komoly, szabad.

61.

Piszkos körmű vállalkozó

vállalkozik nevetséges szerepre,

lesben áll ide-oda, vadorzó,

de kancellár belőle sosem lehetne,

a szépfiú államférfiúnak csúnya,

szerepcseréit az ország megunja.

62.

Lesz majd, hogy a pénz egyre kevesebbet

ér, s az emberek apraját eldobják,

és hiába lesznek a pénzek egyre szebbek,

súlyuk miatt már a koldusok sem

hordják,

értéke nem lesz semmi a munkának,

és nem lesz semmi haszna a pénznek,

uzsorások magyar földre licitálnak,

gazdagok helyett fizetnek a szegények.

63.

Szabad nép első kancellárja,

nem gyáva, de nincs hatalma,

a forradalmat nem kívánja,

király iránti hűségét bevallja.

Gróf ugyan, de mégis forradalmár,

hős és vértanú, ki mindenkit kímél,

emlékezik róla szószék, katedra, oltár,

s golyó végez vele, bár szánva volt kötél.

64.

Új betegségek támadnak egyre,

ellenük nem nyújt segítséget senki,

Délről húzódnak Nyugatra, Keletre,

előlük senkinek nincs hová menni.

Magyarország gonosz múltjába téved,

Európában itt lesz a legrövidebb élet.

Gyilkol a vörös és pusztít a sárga,

csak a zöld nem visz a pusztulásba.

65.

Ne szokjátok meg a zsarnokságot,

ne szokjátok meg az apró lépéseket,

ne tűrjétek el a zsarnokságot-

az ártatlanság könnyen lépre megy.

Ne hagyjátok, hogy visszajöjjenek,

mert idejük hamar leáldoz,

ne támogassatok hamis törvényeket,

a múltból ezt üzeni Nostradamus.

66.

Róka s hiéna vezeti a népet,

alattuk szétesik az ország,

a róka egyedül sokat téved,

a hiéna megássa a sírját.

Végtelen a nép ostobasága,

de lassan feltámad az új erő,

nem hallgat róka, hiéna szavára,

Pannónia nem lesz dögtemető.

67.

Magyarok eltiprója, ifjú császár,

nagyravágyó, korlátolt, konok,

birodalmát erősen összetartván

összesimulnak népek, századok.

Zsarnokból jóságos atya leszen,

morc öregúrból jóságos király,

dinasztiájának sorsa mégis reménytelen,

birodalmának határa lángban áll.

68.

A második ezredév után

Pannónia váratlan erőre kap,

királyok gyűlése lesz Budán,

de császáruk magyar marad.

Kelet s Nyugat központja lesz,

egy évszázadra legyőzhetetlen,

szembeszállni velük nem érdemes:

uralkodik a Lélek és a Szellem.

69.

Orvosnak készül, ámde lesz

népe lelkének orvosa,

a népnek méltóságot szerez,

és nem lesz áruló soha,

ír regényt drámát és esszét,

és fordít sokat, türelmesen,

szavát nem fojtja el sötétség,

hogy Pannóniából Kert legyen.

70.

A Legfőbb Törvényt kevesen őrzik,

a Legfőbb Törvényt sokan támadják,

elkergetnék legfőbb őrizőit,

mert titkuk őrzik régi, szennyes akták.

Mindig a bírákat küldik el először,

hogy ne legyen tanú s ítélet,

hamis törvény mögül a zsarnok előtör,

s elfogja rettegés a népet.

71.

Egy gróf, ki magyarok választott vezére,

tudós férfiú, az ifjúság barátja,

rossz, veszélyes korban lép az élre,

kényes becsületére és szavára.

Germán hadak délre vonulnak,

a háború már elkerülhetetlen,

eldobva életét védi meg a múltat,

bár lehet, gyilkos merénylet ellen.

72.

Idegen eszmék magyar hirdetője,

egyik nyelve orosz, másik nyelve német,

kegyetlen úr, óvatos szolga lesz belőle,

s erővel boldogítaná a népet.

Filozófus, bár gondolata nem sok,

könyveinek száma éveivel bővül,

kártékony és hitvány aggastyánként

en bloc

könyvtárakra marad emlékeztetőül.

73.

Nomád népek jőnek Pannóniába,

egyre számosabban és megvetetten,

e nemzet veszti nyelvét s Európában

árva,

a föld népe nem fogadja be, sem a

szellem.

Csak táncol s zenél, koldul s lop, ha kell,

és vándorol tovább, örökké vágytól

hajtva,

hogy egyszer végső hazát is érdemel,

és barna bőre nem lesz bélyeg rajta.

74.

Hadmérnökből lesz lelkes forradalmár,

okos generális, rettenthetetlen,

minden elvész, de még áll a Nagy Vár,

s dacol német s orosz túlerővel szemben.

Kormányzójához mindig hűségesen

külországban is hírnévre tesz szert,

a vár a nagy folyó túlpartján leszen,

s miként a hadvezér, majd hazatér

egyszer.

75.

Jön új nemzedék, mely erős lesz,

és nem szégyenli többé, hogy magyar,

a vének nemzedéke önmagán erőt vesz,

s nemcsak önmagának túr és kapar.

Erkölcsében megújul majd az ország,

és végre büszke lesz minden fia,

mert ámulatba ejti az egyesült Európát

ezerszáz évnek elteltével Pannónia.