25.

Király lehetne, de csak herceg,

a magyarok királyként tisztelik.

Istenben hívő, uralkodásra termett,

a Császár ellen vezérli híveit.

Úr és paraszt szolgálatába áll,

a magyar szabadság szárba szökken,

de nem lehet belőle nagy király,

pogány tenger partján hal meg

száműzötten.

26.

Jön majd idő, hogy szinte eltűnik

Pannonföldről, ki magyarnak született,

fiaikat az anyák meg sem szülik,

s a hágókon át jönnek barbár idegenek.

A magyaroknak még nevét is lopják,

s rettegnek még emléküktől is.

Már csak nevében lesz Magyarország,

s nevében minden egyezség hamis.

27.

Még nevét is csak kölcsönözte,

merev vigyor, hazug pufók.

Nincs különbség Júdás és közötte,

még ősei is csak árulók.

Úgy tűnik el a történelemből,

hogy szinte még jelen se volt,

vigyorában a titkosrendőr,

semmirekellő, élveholt.

28.

Nagy , barom ember, rossz paraszt,

a világot járja, mint király,

minden szava törvénytelen malaszt,

saját nyelvén makog, ha szólni áll.

Aljas és gyáva volt, akár az állam,

része nem volt, csupán a rothadásban.

29.

Magyarhon közepén nagy sátrat levernek,

félig titokban, de üldözést se félve,

Legjobbjaiban gyűlik ott a nemzet,

hitük szerint egy újabb ezredévre.

Mikor majd megint összegyűlnek,

kipróbált köztük már alig.

De a sátor nem semmisül meg,

konokul őrzi régi álmait.

30.

A Hóhér mögött ő a főminiszter,

mindenre gondja van, mi gondolat,

azok fogják cserbenhagyni egyszer,

kik melengették tüzénél hátukat.

Kezében futnak össze mind a szálak,

egymás ellen állít polgárt, parasztot,

sírján követ virágot nem találnak.

Ő tiltott és tűrt – a Hóhér akasztott.

31.

Egy hitvány péklegény mindent elárul,

aqmit lehet Pannóniában,

nem magyarvérből, nem magyar vágyból,

s nem nyughatik pokolra szálltan.

Keleti zsarnokok nyomorult bábja,

habzó száját a halál lezárja.

Több szót nem kell rá vesztegetni –

Múltja vörös ködben, és a neve senki.

32.

Keletről jönnek, mint szabadítók,

ám hódító hordák, durva gyilkosok.

Megöletik s elhurcolják a bennük bízót,

gonosz tanuk minden főt átmosott.

Országuk neve mappákról eltűnik,

és haduk vér nélkül majd kioldalog,

de soká felejtik ocsmány bűneik,

s jelképüket, a gonosz csillagot.

33.

A gyenge gróf csinál rossz forradalmat,

nagy háború után mindent feladván,

nem ad fegyvert minden magyarnak,

áruló ősök gyöngesége arcán.

Átadja  hatalmát gyáva idegennek,

ki hiába számít lángoló Keletre,

a gróf és hívei is külföldre mennek,

s Pannónia hárma zsugorodik egyre.

Egyszer talán a gróf visszajön még,

de mindenkinek csak kellemetlen emlék.

34.

Költők királya, jobbágyok utóda,

frank nyelven is szól ékesen,

éhezők helyett is éhes aq szabad szóra,

nem tántorítja vénsége sem.

Szilárd, de óvatos, hallgat, de bátor,

zsarnokokkal koccint és vitázik,

mindenben alkotó, s bár mit se másol,

fölébe nő holtában is az ifjú Másik.

35.

Egy Ifjú ember, hiú, csalárd,

pártot cserél és behajtja bérét,

miniszter lesz és megvetésre szánt,

nevét nem őrzik könyvek, arcát érmék.

Tudásból néki nem sok jutott,

erkölcsből még annál kevesebb:

jogtalanságból doktorált, s elmaradt a jog-

pártjának szégyene miniszter lehetett.

36.

Családtól elszakítva Magyarhon ellen

nevelik, harcos anyjának mégis utóda lesz,

Isten kedvét leli a nagy fejedelemben,

s a császárra lázadása csaknem végzetes.

Minden, mit tesz, fensőbb és tiszta szellem

nyomát hordozza: sok évig róla énekelnek

és visszavárják, de elhagyottan,

száműzötten,

pogány tenger partján nyer végső

kegyelmet.

37.

Alacsony sorból jött ifjú legény,

kinek Isten nem sok évet enged,

de senki sem tesz túl a szellemén,

legnagyobb poéta lesz, kit Pannónia

termett.

Vándorol sokat, és gyorsan él,

egész világra szól minden sora,

csontjait őrzi délen csatatér,

nyugvóhelyét nem ismerik soha.

38.

Fiatal oroszlán, tiszteletre méltó,

bátran élteti a régi forradalmat,

de az öreg oroszláné lesz a végszó,

ifjúra vének ritkán szavaznak.

Sok kacskaringós utat mér be,

míg Istentől rászabott útját bejárja,

de eljut a legnagyobb tisztességre,

és sokáig néki nem lesz párja.

39.

Fiatal arc, hamar lesz első ember,

de az elnyomó rend bevégzi őalatta.

Hazugságból nem jön létre rendszer:

valaki lehetett volna, s nem jött el a

napja.

Okos fiú, időben gondol a jövőre,

pénzzel foglalkozik, nem politikával.

Bőre alatt is pénz van, és vastag a bőre,

de nem jut magasra árulása által.

40.

Idegen uzsorás sok magyar arannyal

kiszolgál elnyomó, idegen hatalmat.

A kis ország felett sötét angyal,

az Uzsorásnak csupán aprócska gyarmat.

Undok pofája akár az ördögé,

számolatlan pénzt nem ád, csak tanácsot,

eladja országát, mely sosem volt övé,

s vagy a Tenger végez vele, vagy a

Rácsok.

41.

Magyar uzsorás sok idegen arannyal

kiszolgál elnyomó, idegen hatalmat.

A kis ország felett sötét angyal,

az Uzsorásnak csupán aprócska gyarmat.

Undok pofája akár az ördögé,

számolatlan ád tanácsot, csak pénzt nem,

eladja országát , mely sosem volt övé,

gyilkos kór végez vele, vagy szégyen.

42.

Moszkóviában szolgál, de megmarad

magyarnak. Sokat szenved belül,

de érdekli minden színdarab,

s minden szerepben próbál emberül.

Mikor a ruszok majd elmennek végleg,

ő zászlót lenget, és lesz majdnem király,

de akkor nem kell a gyanakvó népnek,

s mindig csalódik, ha jobb szerepre vár.

43.

Paraszti sorból jő a krónikás,

Pannonföldön talán a legnagyobb.

Elbeszélni nála jobb nincs senki más,

mézként csorognak ajkán régmúlt

századok.

Tudós költő, szerény és hallgatag,

sok hosszú énekéhez idő kell neki,

de nyelvében mindig ő a gazdagabb,

hírét csatában halt barátja elfedi.

44.

Bölcs ember, a jogok tudósa,

szerény és nagyhatású szónok,

nem volt ilyen kétszáz év óta,

törvényben mér sok országos gondot.

Amit fegyverrel el nem ér az ország,

eléri azt ő türelmes gondolattal,

általa békül meg magyar és osztrák,

s egyezséget köt az ördög és az angyal.

45.

Párhuzamos vaspályán futó kocsik

hálozzák majd be a szárazföldet,

Pannónia földjén e kocsik vezetői

mutatnak majd erőt először egyedül,

a gonosz önkénnyel szemben,

de aggódik, s még mindig gyáva a nép,

mely egykori kínzóitól remél alamizsnát.

46.

Orosz fogolyként orosz megbízott,

nagy, vesztes háború után.

Hazatér, s orosz respublikát

erőltet rá a népre. Néhány hónapos

uralma vért és szenvedést hoz.

Oroszhonban, tömlöcben végeznek vele,

és senki sem siratja, egyetlen nemzet

sem vállalja őt, szobrát is ledöntik,

s emlékét felejtik, akarnok árulóét.

47.

A legnagyobbak közt is legnagyobb

lesz századában, bár népét ostorozza,

poétaként csillaga fent ragyog,

de bűn és tévelygés a földi sorsa.

Megér nagy háborút és gyönge

 forradalmat,

ágyban hal meg, sokan golyótól halnak.

Szülőhelyét bár később nevén nevezik,

idegen föld lesz, s országa szétesik.

48.

A hangszerek királyán ő uralkodik,

s megírja szörnyű éjszakák zenéjét,

Kelet s Nyugat hangja vegyül el itt,

vulkáni láng, s hideg, akár a jég.

A nagy háború elől messze vándorol,

s magányosan hal meg messze valahol.

49.

A kétezredik év után hamar

nagy lesz az ország és erős,

visszatér hazájába mindegyik magyar,

s magyar földben nyugszik minden ős.

De a magyar föld része lesz a nagynak,

erős királyság, melynek nincs határa,

a keresztények farkasai már nem

ugatnak,

Krisztus ellenségeit a föld kizárja.